Hóvirág (Galanthus nivalis)

A hóvirág (Galanthus) az amarilliszfélék talán legismertebb növénynemzetsége. Húsz fajuk él, melyek a Pireneusoktól, Közép- és Dél-Európán át, a Kaszpi-tóig, illetve a Közel-Keletig találhatók meg. Közülük a legkülönlegesebb faj Görögországban él s októberben virágzik.

A hóvirágok élőhelyei az üde, vagy félszáraz lombos erdők, mediterrán és alhavasi cserjések, ritkábban fenyvesek. Földalatti raktározó szervük az 1-2 cm átmérőjű hagyma, amelyből két hosszúkás levél hajt ki - fajtól függően - az ősz, vagy a tél végén. A hagymából egy virágzó szár nő ki, amely egy virágot hordoz. A virág jellegzetessége a három nagy, hófehér külső lepellevél (a köznyelvben „szirom”), és az ugyancsak három kisméretű, belső lepellevél, amelyek zöld foltokat vagy rajzolatokat viselnek.

A nagy hóvirágállományokban azonban gyakran előfordulnak az adott faj alaptípusától eltérő példányok. A virág felépítésében többféle változat is kialakulhat, így lehet 2 szárú, 2 virágú, a 2 lepelkörből az egyik hiányozhat vagy a 2 lepelkör éppen egyforma, olykor a belső lepelkör átmenetekkel porzókká alakulhat. Vagy ellenkezőleg: kettőnél több lepelkör (telt virág) alakul ki. A lepellevelek körönkénti száma 3 helyett 1-6-ig változhat. A virág színében és rajzolataiban is kialakulhatnak eltérések: a zöld virágrészek lehetnek sárgák, a fehér leplek cirmosak, foltosak is. A foltok rajzolatai változhatnak: a gyakori fordított „U” helyett lehet „X”, vagy téglalap, keskeny sáv, vagy csak 1-2 pont is.

A kultúrába vett mintegy 6-7 hóvirágfaj változatai botanikus kertekbe, illetve a hóvirágkedvelők gyűjteményes kertjeibe kerültek, ahol közel 300 féle formát, köztük több természetes, illetve kerti hibridet is számon tartanak.